…szent zsinat tartatott

2014.03.31 14:58

Szabolcs falu nevének első hiteles említése az 1067 körüli időkből ismert. A százdi (Borsod megye) apátság alapítólevelében szerepel az a háromekényi (körülbelül 360 holdnyi) szántóföld, amely a szabolcsi várhoz tartozik. Amiből nemcsak a vár, azaz a vármegye meglétére lehet következtetni, hanem a mai helység elődjére is. Ugyanis legelébb volt a falu (Szabolcs), róla kapta nevét a vár, s a várról a vármegye. Vára miatt településünk a korszak egyik városa (civitas) volt, ahol 1092. május 20-án I. (Szent) László király zsinatot tartatott, amelynek határozatait László úgynevezett I. törvénykönyve néven ismerjük. Mit is láthatott a király és a kísérete az idő tájt Szabolcsban?

 

Akkor is, ma is a település legszembetűnőbb építménye a földvár. A sáncok magasabbak, mint a jelenlegi állapotukban, ám a vár három kapujának, a sarkain emelkedő, fából ácsolt tornyoknak a látványa az arra utazót – akár vízen, akár szárazföldön közelítette meg – alázatra intette. Akár Timár– Vejcse, akár Balsa–Halász irányából érkezett az erre haladó, a Tisza vonalát követő, egyetlen, nagy ívű utcáján végig kellett mennie: az utca nyugati szakasza érintette a „várnegyedet”, keleti fele a váralját, a suburbiumot.

 

Ma még nincsenek biztos adataink arról, hogy a várispánság különböző rendű-rangú tisztségviselői, a megyés ispán (comes), a katonai vezető, a hadnagy (maior exercitus), a várra felügyelő várnagy (maior castri), az igazságszolgáltatást végző udvarbíró (curialis comes), sőt a katonai szolgálatot hetes-hónapos beosztásban teljesítő várjobbágyok (iobagio castri) hol laktak, hol voltak a házaik? Ha a vár belsejében, akkor vastag, de legalább jelentős „kultúrréteg”-nek kellene erre utalnia, ennek hiányában arra kell gondolnunk, hogy a váron kívül, de annak közelében, tehát a várnegyedben kell keresnünk működésük régészeti nyomait. Olyan objektumok is álltak itt, amelyeket a törvényekből ismerünk, mint például a tárházak, a börtön vagy a szolgálatot teljesítők lovainak istállói.

 

A történeti forrásokból közismert, hogy a legtöbb megyeszékhelyen két templom is kimutatható: Szabolcson az egyiket Szűz Mária, a másikat Szent Mihály tiszteletére szentelték. A XI. században még a megyeszékhelyen lakó esperes is templomának közelében emeltette a házát, ennek közelében kellett állnia a férfiak és a nők részére külön-külön épített vezeklőházaknak. Az esperesi egyházzal (ecclesia parochialis) azonosítható háromhajós Szűz Mária-templomot (róla külön fejezetben szólunk) látogatták a várnegyed tisztségviselői, itt szabtak is nyilvánosan ítéletet a bűnelkövetőkre, s ebben az egyházban nyitják-zárják a zsinatot az előkelők és a király jelenlétében az ország főpapjai.

 

A várnegyeddel szomszédos váralja a várnépek települése. Feltűnő épülete a Szent Mihály-templom (amelyet a régészeti kutatás még nem talált meg). Ide járt misét hallgatni, gyermekeit megkeresztelni, búcsúját megtartani és a templomkertbe temetkezni az itt élő várnép mellett kezdetben a környék templom nélküli falvainak a népe is. Ezért hívták más okok mellett a megyeszékhelyek ezen egyházait keresztelőegyházaknak (ecclesia baptismalis).

 

A várnépek feladata volt az erősség állandó reparálása: a fából-földből épült várfalak karbantartása, a várárok tisztítása, a várnegyedben élők kiszolgálása, az elbitangolt állatok elhelyezésére szolgáló istállókban a mindennapi munka elvégzése s a várnegyed, valamint a váralja között elhelyezkedő vásártér tisztán tartása.

 

Ennek a tipikus kelet-európai „városnak” két része szemmelláthatóan is különbözött: a minden bizonnyal boronavázas házakból álló várnegyedet talán külön szárazárokkal is megerősítették, ennek nyomai a volt Mudrány-kúria déli oldalán még ma is látszanak. Ezzel ellentétben a váralja házai alig emelkedtek ki a környezetből, azokat félig földbe vájták. XIX. századi analógiák alapján feltételezhetjük, hogy a városba be- és kivezető út végeit éjszakára sorompóval is lezárták, s napközben is ellenőrizték a rajta áthaladó forgalmat, a kereskedők Verecke–Munkács–Ungvár–Zemplén irányából érkező vagy arrafelé induló kocsijait, a Szalacs felől jövő s Tokajnak tartó nehéz sószállító szekereket.

 

Ez a kép fogadta tehát a szabolcsi zsinat résztvevőit, akik valószínű, hogy a fontos tanácskozás kezdetekor az újonnan helyreállított esperesi templom felszentelésén vettek részt. Történt ugyanis, hogy az előző évben kunok törtek az országra. A Havasalföld irányából érkező seregeik Kapolcs vezetésével Erdélyen keresztül Biharig jutottak, majd a Nyírséget is feldúlva Tokajnál keltek át a Tiszán. Innen a Tisza mentén, a Duna–Tisza közét pusztítva Becséig hatoltak. László király a horvátországi hadjáratból visszatérve a Temes folyó közelében ütközött meg a kunokkal és aratott győzelmet felettük.

 

Elképzelhető, hogy az 1091-es kun betörés során a vármegye székhelye, Szabolcs templomai súlyos kárt szenvedtek, s az újraszentelésük okot adhatott a zsinat ide szervezésére. Ugyanebben az évben, 1092-ben László király hadat indított Halics ellen. Lehetséges, hogy itt, Szabolcsban volt a hadak gyülekezőhelye is, ahol a királlyal tartó előkelők már korábban – a zsinatra – összesereglettek.

 

Mindenesetre a hagyományosan 42 részre tagolt törvénykönyv – zsinati jellegével összhangban – a magyar egyház belső reformjairól ad számot: intézkedik a papok nősülésének tilalmáról, illetve ideiglenes engedélyezéséről, az idegenből jött egyháziak és az apátok kötelességeiről, az egyházi igazságszolgáltatásról, az egyházi javakról, az egyház részére szedendő tizedről, a vasárnap megünnepléséről, az utazás közbeni mise tartásáról. Elrendelték boldog István király és Gellért vértanú vigíliájának megünneplését, valamint háromnapi böjt tartását Szent Márton és Szent Péter ünnepe előtt. Az egyház saját védőszentje és felszentelése napjának megünneplésén túl a már felsoroltak mellett 26 ünnep, többnek vigíliával közös megtartásáról határoztak.

 

A tatárjárásig, 1241-ig, a településről nincs semmiféle írásos emlékünk. Miután a megyeszékhely fő közlekedési út mellett feküdt, bizonyos, hogy az elsők között, talán még a mohi ütközet előtt került sor várának ostromára, a város pusztulására. A korszerűtlen erődítést vélhetően gyorsan feladták vagy meglepetésszerűen elfoglalták, mert ellenállásra utaló égési réteget sem 1895-ben, sem 1969-ben nem találtak az ásatások során. Bár a települést forrásaink később sem említik mint üres, elhagyott helyet – nem úgy, mint a szomszédos Timárt, Vejcsét, Halászt, Vencsellőt –, bizonyosak lehetünk benne, hogy azok sorsában osztozott, legfeljebb gyorsabban népesedett újra, mint a felsoroltak.

Szabolcs - Száz magyar falu könyvesháza